Ma mult el egy év a megtéresem óta.

Tegnapelott keszultem egy bejegyzessel, de vegul nem irtam, azt mondtam, hogy majd holnap. Holnap mert akkor lesz egy eve annak, hogy megtertem, elfogadtam az Ur Jezust szemelyes Megvaltomnak es eldontottem, hogy csak Neki szolgalok. Eltelt a "holnap" is es nem irtam semmit:).
Ezelott egy evvel ugyanitt ultem a gep elott es chatteltem Oszkar baratommal. Ez eddig nem is lenne egy szokatlan dolog es az sem, hogy komoly dolgokrol beszeltunk (mondjuk ez mar eleg szokatlan :)). Beszelgettunk es egyszer csak ereztem, hogy jo lenne kicsit kimenni a hidegbe, kocsikazni egyet, setalni a kodos ejszakaban. Ilyen tobbszor elofordult velem, ugyhogy elbucsuztam Oszkartol, jol feloltoztem, megneztem, hogy zsebemben van-e a pakk cigi es elindultam. Jo par kilometer utan a Fellegvar fele kanyarodtam es kiultem a kereszt alatti reszre. Nagyon nagy harc volt bennem, tudtam, hogy valamikor el kell dontenem, hogy melyik utat valasztom es azt is, hogy most kell valasszak. Megint merlegre tettem azokat a dolgokat amikrol le kell majd mondanom ha az Ur Jezust valasztom, azokat amiket nap mint nap megelek es kenyelmes es nem szeretnek lemondani roluk. Masfelol pedig ott volt a hivo elet, az amit masok eleteben lattam, amit aldozatnak, lemondasnak es kinlodasnak gondoltam, de megis vagytam arra a nyugalomra ami ezzel az elettel jart es hianyzott az en szivembol.
Mindig volt egy felelem bennem, feltem a halaltol, feltem a karhozattol. Kulonosen balesetem utan erosodott fel ez a halalfelelem, olyan alkalmakkor ereztem jobban amikor nagyobb eselye volt annak, hogy tortenhet valami rossz. Amikor utazas elott alltunk orultem, ha olyan autoba kerultem ahol az utasok megtert emberek voltak es imadkoztunk indulas elott. Ha sielni mentem feltem a felvonon, ha mar nagyon magasan volt mert tudtam, hogy ha meghalok, akkor vegem. Mindig volt bennem egy nyugtalansag amit legtobb esetben sikerult elnyomni.
Akkor este amikor a Fellegvaron ultem es ezeket merlegeltem, kozben az utolso cigimet szivtam (akkor meg nem tudtam, hogy utolso), eldontottem, hogy az Ur Jezust valasztom barmilyen nehezsegekkel jarna is ez a jovoben. Ezutan hazamentem es lefekudtem. Masnap hetfo volt es kezdodott a munka. Meg nem beszeltem senkinek a legujabb elhatarozasomrol, feltem, hogy ha esetleg nem jonne ossze (mint annyiszor elotte is), akkor mi lesz?! Megis elhataroztam, hogy legkesobb munka utan, bemegyek nagytatamhoz es elmondom neki. Munka utan persze, nem sikerult, egymas utan jottek a problemak es programok, nem tudtam idot szakitani de egyre jobban ereztem, hogy muszaj megtennem. Mar 20:00 ora volt es kezdodott az ifjusagi ora, bennem pedig mar oriasi volt a feszultseg. Tudtam, hogy tata be fog menni ferfi orara (ugyancsak nyolctol) es megint csak halasztodni fog, mert ifi utan Tamasnak a szulinapjat kell megunnepeljuk. Vegul ugy dontottem, hogy nem maradok vegig ifin, es ahogy hazaer tata, be is megyek hozza. Kinn az autoban vartam es ugy is tettem ahogy elhataroztam. Amikor lattam, hogy hazaindul, mentem en is es szoltam, hogy valami fontosrol kell beszeljek neki. Azt hiszem, hogy ekkor mar tudta, hogy mi lehet az, mert sosem mentem hozza komoly dolgokkal :). Bementunk az irodajaba es ott elmondtam mindent, utana pedig imadkoztunk. Amikor kijottunk, mama mar sirva vart az eloszobaban :) tudta, hogy vegre meg lett hallgatva a sok evi ima. Ezutan haza is mentem, nem mondtam senkinek semmit, keszultunk Tamas felkoszontesere. Miutan megvolt, atjottek tataek is, es az ajandekok atadasa utan tatabol kitort, mar nem birta magaban tartani es elmondta, hogy nagy orom van a Mennyben. Kicsit sajnaltam, hogy Tamasrol ram terelodott a figyelem :).
Azota eltelt egy ev, januarban munka nelkul maradtam, majdnem fel evig kerestem sikertelenul, de vegul egy nagyon jo munkahelyet rendelt ki az Ur es mostmar megtanultam azt is, hogy nem szabad aggodjak a holnap felol. Megvolt junius hetediken a keresztseg is, amitol nagyon feltem a bizonysagteves miatt, de vegul kialltam :).
Nagyon sokmindent megtanultam ebben az evben az Ur szolgalatarol, es minel tobbet tudok meg, annal inkabb veszem eszre, hogy mennyire hianyos az en szolgalatom.